Jól vagy vs jó vagyok

Ùgy adòdott, hogy az év utolsò hetében a jòl vagyok vs jò vagyok téma került előtérbe és megbeszélésre klienseimmel.

Több esetben került szòba az a tény,hogy már gyerekkorban azt a mintát kapta, hogy kifelé mindig azt kell mutatni, hogy minden rendben. Sajnos az van, hogy ha ezt többször hallottuk, ha ezt ùgymond elültették bennünk, akkor az emlékek alapjàn az emberek ùgy érzik, hogy ez egy örök igazsàg: nem kell, nem szabad kimondani, ha nincsenek jòl!

Ahogy kérdezni kezdtem,hogy mit jelentett neki a „jól lenni”, sok minden előkerült. A „nem tudom”, a „fogalmam sincsig”, ezt követte a „hát akkor voltam jól, ha nem történt semmi, ha nem volt semmi baj”.

Mélyebbre mentünk. Volt aki a széken mocorogva, làtszòlag kényelmetlenül érezte magàt, amikor tudatosult benne, hogy ő egy életen át azt érezte jònak, ha nem volt jelen a rossz. Ezt màr csak még jobban àrnyékolta az a tény, hogy bàr ő sosem tehetett róla, de elhitte, hogy ezért ő a hibàs, mert ő nem elég jó. És amikor könnyek közt szò szerint letisztulhatott ez a téma, akkor fordítottunk irànyt és helyeztük fòkuszba azt, ami ezutàn jelenti életében azt, hogy „jól vagyok”. És hogy ez mi minden jòt jelenthet? Meghallani a belső hangodat, oda figyelni a sajàt szükségleteidre, önmagadat szeretetteljesen előtérbe helyezni.

A konzultàció végén nagy ajàndék jàrt az önmunkàért. Kliensem megtanulta, hogy hogyan őrizze meg a jò érzéseit a körülötte lévők hangulatàtól függetlenül. Felismerte, hogy bűntudat nélkül elengedheti a régi, hozott mintàt, így helyet teremtve az ùjnak. Annak, ami ezentùl neki az igazi jòllétet jeienti.